2015. november 29., vasárnap

someone finally

 




Recently I am trying to be more active when it comes to drawing, because of my portfolio, and of course my soul. I took up art class at school and also I have a new after school art teacher who happens to be a real artist here in my home town. He has exhibitions and he is a true inspiration in my opinion. When I was at his place for the first time he was so welcoming and kind! I went there beacuse I thought I don't have any good drawing skills. But he was absolutely supportive and said I have talent for it. To be honest I couldn't be happier. I am still under proccess and of course I will be too for a long time, but it makes me happy that finally someone gave back my art ambitions which was taken away from me by school.
And also It is so realxing to turn on some of your fav music and then just draw or paint. The end results don't have to be so good that davinci claps beyond the grave. It is just meant to make you happy.



2015. november 25., szerda

címnélküli

Annyira érdekes hogy az életben az emberek jönnek mennek és csak később vesszük észre hogy az a rövid idő ami jutott mennyire fontos is volt. Egy pillanatnyi öröm amit később akkor  már megbántam, de most évekkel később megint előjött mert megjelent, és ez rádöbbentett hogy igenis jó volt akkor. Mert azt éreztem hogy azt kell tennem ami jól esik, és ez teljesen megváltoztatta a dolgokat. Amit egyszer élvez az ember azt később nem szabad megbánni. Mert akkor és ott ez helyesnek tűnt és boldoggá tett, ennél nincs fontosabb.   Annyi minden történik és olyan gyorsan hogy nincs idő észrevenni sokszor azt amiért érdemes lenne megállni és harcolni, mert igen, könnyebb tovább menni mert hogy ' úgyis lesz még ilyen alkalom". Beszélhetünk most emberekről, kapcsolatokról.
Azok a kora hajnali  beszélgetések rosé-tól virulva, mínusz fokokban a teraszon egy-szál pólóba két cigi közt, az ilyen élmények amik igazán számítanak. Mert ilyenkor nem érezzük annak a súlyát hogy megfázunk, ilyenkor távol vagyunk a valóságtól, ilyenkor nincs értelme semminek, de mégis így a jó. Azokat az emlékeket kell gyűjteni amik hozzá tesznek valamit az életedhez, ezért kell kilépni a komfort zónádból, mert minden  jó dolog ott történik.
Bár korábban is megtanultam volna ezt.